Tátrába jártunk

Egyetlen gyermekem, aki férjhezment a világ másik oldalára, most egy hónapig itthon volt, nagy örömömre. Minden évben hazajött eddig, de csak két, három hétre. A hosszabb rövidebb vakációk proggramja mindig az volt, hogy együtt elmentünk valahová, ahol nem volt telefon, semmi zavaró körülmény, csak hárman együtt voltunk, hosszabb , rövidebb ideig.Érdekes módon, ahogy telik az idő és ahogy a lány "öregszik" egyre inkább oda szeretne menni ahol kisgyerek korában jártunk. Tavaly Rovinj volt ez a cél, ahol a mostani emlékei szerint igen jól érezte magát. Az idén mikor kérdeztem hová menjünk habozás nélkül a Tátrába volt a válasz.Korábban sokszor majdnem minden évben voltunk fennt hosszabb rövidebb ideig. Lillussal már mikor ötéves volt felmentünk a Rysyre , ami egy kisgyereknek nem semmi.Most a Lomnicra akart menni, ahol szintén nem egyszer jártunk. Kb. hét nyolc éve voltunk a Tátrába utoljára, és most óriási volt a meglepetés a változások miatt. Oriásit fejlődött ez az ország, nem véletlen tudta az eurot ilyen hamar bevezetni, csak tudnám hogy csinálják??Persze észre lehetett venni,hogyan mert dolgoznak dolgoznak, udvariasak, kedvesek, épitkeznek, szóval sok minden meglepett.A régi időkben sok mindent lehett mondani a szlovákokról, de hogy kedvesek azt nemigen, bár nekünk sosem volt problémánk.
A legelső meglepetés Donovalyban ért, ahová sokat jártunk sielni, és én még a parkolóban a bádogházakra emlékeztem, ahol ettük a főtt virslit.Most ezeknek nyoma sincs gyönyörű gerendaház, étteremnek kialakitva. Tájjellegű Goral étterem, goral ételekkel, elfogadható árakkal, udvarias kiszolgálással.
Következett a szállás Ó-Tátrafüreden, egy apartmann, interneten foglaltuk, nagyon kedves fogadtatás, udvarias előzékeny angolul kitűnően beszélő házigazda,tiszta, gyönyörű tágas szobák,szóval csak felsőfokon tudom emliteni.Az elkövetkező öt napban bejártuk a környéket.A felvonók ujak, a Hrebienok/lanovka/ tágas ,kényelmes /utoljára mint a heringek ugy utaztunk/.A lomnici lanovka is meglepetés volt, mert ugy emlékszem régről, hogy két három napra előre kellett jegyet venni, mert sosem volt hely.A hegyek ugyanolyan gyönyörűek mint régen, az idő csodaszép volt . Mindenkinek jó szivvel ajánlom, mert elfogadható áron jót kap aki odalátogat.Szomorú volt viszont látni annak a pusztitásnak nyomait, amit 2004-ben a nagy tátrai vihar okozott, hallani hallottam, rádióban hiradásban, de elképzelni nem tudtam, most láttam szörnyű, a gyönyörű fenyvesek letarolva, egész tátraalján. Sokan összefogtak az ujratelepitésért, de mennyi idő kell ehhez???Évtizedek azt gondolom.

A Lomnic tetejéről, csak egy kép, a körpanoráma csodás.

A hálószoba ablakából reggel ezt láttam

Lomnic, ritka mikor nincs felhőben.

Tarpataki vizesés.

Bilikova ház a Lomniccal

Ez a kép a pusztitó vihar után öt évvel, végigkisér a Csorba tótól Novy Smokovecig. Szörnyű.

Kaktuszaim

Mostanában nemigen irok, mert ha jön a tavasz akkor kert van minden mennyiségben. Régebben nagy kaktuszgyűjtő voltam, már nem gyűjtöm, csak a régieket gondozom, és ha tönkremegy akkor már nem pótolom. Korábban érdekes, hogy egyik másik csak ritkán hozott virágot, de az utóbbi két évben majdnem mindegyik virágzik, és ezt sajnos az éghajlatváltozásnak tulajdonitom.Nem véletlen, hogy a kaktusz a déli éghajlatokon, meg a sivatagos vidékeken a legszebb. Lehet hogy elérkezünk lassan oda hogy Mo-n is ez az éghajlat lesz az uralkodó? A tudósok ezt bizonygatják, néha hiszem is meg nem is. Mindig volt nagyon meleg nyár nem tul hideg tél,de mostanában a növények azt mutatják, hogy nekik lesz igazuk. Itt vannak a kaktuszok, csak egy részük, a többiről majd még készitek fotót.

Például ez a fehérvirágu korábban ha virágzott is legfeljebb csak egyet, most meg tele van bimbóval, és folyamatosan ontja a gyönyörű virágait. Lehet, hogy ők jobban tudnak valamit az éghajlatról???