Megszületett Elza.

  Régen irtam , lett volna mit, de a második unokám érkezése, nagyon sok izgalommal járt, és miután  

  a lányom a föld másik felén él, készültem az utazásra is.Március elején utaztam hozzájuk, nem először, de 

  mindig nagy készülődéssel és izgalommal jár az  út.  24 óra utazás két átszállás a cirkusz az ellenőrzésnél, 

  mert ellenőrzés az van , háromszor is, azután mire megérkezik az ember , amerikai földre ott kezdődik az

  igazi móka. Engem mindig kirámolnak, most sem történt másképp, persze mindig találnak nálam valami 

  tiltott dolgot, most is igy volt, nem részletezem, de általában meggyülik a bajom a vámosokkal. Azért túl-

  éltem, bár most 300 dollár lett volna  a büntetés egy kis vacak 10 dekás gyulai kolbászos csomagért, nem

  is értem  gyárilag lezárt kis csomag, de ezt sem lehet.Lányom imádja a gyulai kolbászt, még 15 év alatt sem 

  tudta elfelejteni, miért ne  vittem volna, egy kismamának??? De  a törvény az törvény, megtalálták elvették.

  Ezekre a dolgokra számitani kell ha az ember a másik nagy földrészre utazik, ráadásul a beültetett térd-

  protézisem ugy csengetett hogy a fél ellenörző stáb odarohant keresték a fegyvert vagy mit, tapogattak, 

  átvilágitottak, hiába mondtam, hogy műtérdem van, mégis  egyfolytába vizsgáltak, mire meg kellett 

  mutatnom a heget, igy azután mehettem.  

  Ha az ember unokát vár és örül a családnak ezeket a kellemetlen dolgokat hamar elfelejti.Március 6-án

  császárral végül is megszületett Elza egy csodálatos kislány, tudom, hogy minden unoka  minden nagy-

  mamának csodálatos, de Elzi tényleg az.Egészséges jó kislány csak akkor sirt, ha éhes volt vagy tele

  volt a pelenka . /remélem továbbra is ilyen/. Mig ott voltam nagyot fejlődött és már az éjszakát is

  átaludta. Sajnos most egyenlőre csak a skyp marad, az is nehéz az időeltolódás miatt.Boldog  két hónap

  volt, nem tudom mikor látom ujra .

Egyhetes  korában, és másfél hónaposan. 

Mongólia

Kulturaquiltek következő feladata Mongólia volt. Általában szeretek tájakat  megvarrni, természeti dolgokat, többnyire eddig azt is készitettem. Most valahogy nem találtam ebben a témában olyan  tájat ami különösen megfogott volna, viszont egy lapban láttam ,recepttel együtt egy leirást a  mongol nemzeti ételről a buuz-ról. Annyira kedvelt és annyira nemzeti, hogy minden vendégnek megfőzik , az ünnepi asztalokról nem maradhat el, igy azt gondoltam, hogy ezt a témát varrom meg, hiszen nagyon is jellemző Mongóliára.Alapja tészta, és darált vegyes hússal /fűszerezve/ töltik meg , majd gőzölik és vegyesen zöldséggel tálalják.

Biztosan nagyon finom,  egyszer lehet, hogy kipróbálom.
Következő feladat Irország, már félig kigondoltam mit fogok alkotni, egyenlőre még hezitálok a tájkép és más ir csoda között, de augusztus végéig még van időm. A térdem elég jól működik, bár az elején gyorsabb volt a gyógyulás, mostanában, hogy már  használom  a lábam, mintha rosszabb lenne, bár az előző problémák teljesen megszüntek. A doktor szerint türelem , türelem és megint csak türelem.  Na jó azt senki sem igérte, hogy ujra húszéves lábam lesz, majd meglátjuk.

Új térdem van!!!!!

Megtörtént, sok sok hónap szenvedés után megkaptam a térdprotézisem. Féltem, de már azt bánom, hogy nem előbb hagytam magam rábeszélni.Most már három hetes vagyok, még mankózom, de  a fájdalomnak vége. Néha éjszaka még érzem, hogy " valami van" de napközben simán  jövök megyek. Érdekes, hogy az ülés az ami nehézkes, ezért a varrás sem megy egyenlőre, és ezért nem tudok elmenni Tiszaujvárosba sem, mert akár autóban, akár vonaton ennyi időt nem tudok ülve tölteni.Érdekes, de nem tudom miért. Egyenlőre gyógytorna, séta azután futás...

Utolsó munkám a foltvarró kiállitásra küldött Tisza  és az Uj- Zéland kulturaquilt, a törzsfővel. Tervezem Mongóliát, nagyjából megvan a terv és készülök, bár még messze van az őszi csoportkiállitásra. Nagyon jó lett volna elmenni Tiszaujvárosba, reméltem hogy sikerül, de azt mondták hat hétig maradjak a fe....men nyugton.Betartom mert tényleg jól sikerült a műtét, és nem érdemes kockáztatni, majd jövőre.

 

Cérnával tetovált uj-zélandi törzsfőnök portréja.

Tisza ott ahol a Kis-Túr siet beléje.

Kezem Irországba

Váradi  Gyöngyi kezeket kért Irországba, és annyi szép kezet láttam megvarrva, hogy nekem  is kedvem támadt megvarrni a    sajátomat. Miért is ne legyen ott  az én varrós kezem is nemigaz???  Ilyenre sikerült.

Kulturaquiltek, Svejk a derék katona

Ime az én Svejkem, a kulturaquiltek e havi projektjére készült. Jaroslav  Hasek: Svejk a derék katona cimű könyve ihletett meg. Régen kétszer is olvastam, akkor nagyon szórakoztatott , érdekes ma már nem találom olyan  érdekesnek mulatságosnak mint akkor.  Nem tudom mi változott az izlésem, vagy a korom, egy biztos, hogy  nem a az iró és a mű hibája. Svejk ma is egy jellegzetes cseh figura, pipájával sörös korsójával.

Kulturaquiltek, PERU

A régi kulturaquilt projektet, Ildi ujrainditotta.   Nagyon szerettem, varrni is, meg a téma keresése közben annyi mindent, tanulhatott ujra az ember, vagy szerzett uj ismereteket, főleg az aki  mint én régen járt már iskolába.  Az első téma ebben az évben Peru ami nekem azért  kedves, mert mindig szerettem volna eljutni, régen mikor fiatal voltam és talán pénzem is volt rá nem lehetett, még három évenként sem adtak utlevelet halandó embernek. Mostanában  mikor már lehetne menni már a korom sem engedi, meg pénzem sincs rá, igy marad a TV a fotelból. Szerencsére több csatornán is lehet néha kifogni nagyon szinvonalas jó utifilmeket, és olyan felvételeket amiket mint turista ugysem igazán lehetne látni. Igy láttam egyszer a Nazca  vonalakról szoló filmet, és  az inka teraszokról egy pár felvételt. Ez a kettő maradt meg csak nem tudtam dönteni hogy melyiket varrjam, igy mindkettőt megvarrtam. A blogra csak egyet szoktunk feltenni, igy a másikat megmutatom:

Az inka teraszokat tettem fel a kulturaquiltekre:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         

Karácsony

  Nagyon régen irtam,  de most évvége lévén valahogy le kellene zárni az évet, nagyon sok minden történt  az év második felében. A legfontosabb esemény , hogy Danikám itthon járt az ősszel csodás kis legényke lett belőle egy év alatt. Felejthetetlen napokat töltöttünk együtt, folyékonyan beszél két nyelven, igy magyarul is jól társalogtunk, sokfele jártunk, és Ő is nagyon élvezte , hogy a "nagyinál" van.   Varrásra nemigen futotta  a második félévben, most karácsonyra azonban készitettem néhány teritőt ajándékba, mostanában inkább  varrom az ajándékokat, és miután az illetékeseknek már "meghozta a Jézuska"  igy tudom hogy nagyon örültek.

A hirfoltokban  meghirdetett faliképet, vagy takarót? elkészitettem, hát hát... nem is tudom, mire elkészült rájöttem, hogy nem igy kellett volna összerakni, de most már mindegy.Nagy örömömre ujból indul a kulturaquilt projekt, igy az év hátralévő részében Peru a téma.

 

És végül Danókám a bicin...