Az év utolsó napja lévén, semmi dolgom /ez is ritka/ nem hanyagolom tovább a blogom. Az utóbbi időben az összes esti szabadidőm távolba lévő Danókám foglalja el. Nem vagyok /voltam különösebben oda a modern hirközlő eszközökért, igy a netért sem, de aki a Skypot kitalálta és elérhetővé tette azt minden köszönet megilleti. Akinek szerettei távolban élnek, és rendelkezik ezzel a szerkentyüvel az tudja mit jelent, szinte naponta együtt lenni velük, és látni az életüket. Része voltam az utóbbi időben kisunokám szinte napi fejlődésének, láttam ahogy szopizik, ahogy kuszik azután négykézláb mászik, most meg aznap mikor pont nyolchónapos lett felült, csak ugy
az orrom előtt , illetve a kamera előtt.Látom a nyolc kis fogacskát ahogy nevet, /négy fennt négy lent/, szóval ez foglalta le estéimet, igy nem csoda , hogy semmit nem irtam, se a forumra, se a blogba.
Varrni azért varrtam előbb a határtalanulra, azután, a csillaghegyi kiállitásra, karácsonyra ajándékként öt nesszeszert, két teritőt, és két takarót. Az utóbbit most megmutatom, a többit már odaadtam, de balga módon nem készitettem képeket,sajna.Az uj év elejére is megvannak a varrási feladatok, és készülök megint SLC-be dajkálni.
Már többször utaztam a tengerentúlra, de sohasem sikerült a napfelkeltét meglesni, ez azért csodás látvány, mert az ember ragyogó napsütésben utazik, és egyszercsak , ha sikerül meglesni, akkor ez a látvány fogad, kel fel a nap, mikor le sem nyugodott. Nagyon érdekes és csak igen rövid ideig látható, nehéz is elkapni, mert az ablakokon a redönyt le kell húzni, hiszen "éjszaka" van és az utasok egy része alszik sötétnek kell lenni az utastérben.Most az utolsó pillanatban sikerült elkapni már csak a fél nap látszott, pedig állitólag az az igazi mikor a teljes korong látható, igy is gyönyörű látvány volt.
Danikám április 26-án egy éves volt. Boldog vagyok, hogy ott lehettem, az ottlétem alatt indult el, én vigyáztam az első lépéseit. Az egyéves szülinapján már "szaladt". Két hónapot töltöttem náluk Salt Lake Citybe, most már ujra itthon, és két hét kellett , hogy kipihenjem az utat./hiába nem fiatalodom/.Most újból csak a skyp marad.
Tavaly indult Ginánál egy jó ötlet az anyagfalás, maradékok elfekvők anyagok feldolgozása. Az első két hónapban varrtam is azután abbamaradt részemről, de az idén folytattam, mert nagy elhatározás, hogy a régi elfekvőket mindenképpen feldolgozom, táskának neszinek, párnának stb.. Azután mit csinálok velük, nem tudom, de nagyon unom a sok maradékot, mert gyűlik, gyűlik, a hely meg fogy.Egyszóval januárban a fentieket varrtam, két kockás egy farmer, egy fél fiók igy kiürült. A hó végén megyek dajkálni, két hónapra, alig várom, addig még szeretnék egy jó adagot eltüntetni.
Az év utolsó napja lévén, semmi dolgom /ez is ritka/ nem hanyagolom tovább a blogom. Az utóbbi időben az összes esti szabadidőm távolba lévő Danókám foglalja el. Nem vagyok /voltam különösebben oda a modern hirközlő eszközökért, igy a netért sem, de aki a Skypot kitalálta és elérhetővé tette azt minden köszönet megilleti. Akinek szerettei távolban élnek, és rendelkezik ezzel a szerkentyüvel az tudja mit jelent, szinte naponta együtt lenni velük, és látni az életüket. Része voltam az utóbbi időben kisunokám szinte napi fejlődésének, láttam ahogy szopizik, ahogy kuszik azután négykézláb mászik, most meg aznap mikor pont nyolchónapos lett felült, csak ugy 
